Múzeum - Dízelmozdonyok

A gőzvontatás aránya a MÁV-nál az 1960-as évek elején még 85 % volt. A vonali szolgálat korszerűsítése szükségessé tette nagy teljesítményű dízelmozdonyok beszerzését, de a hazai ipar ilyen mozdonyok gyártására még nem volt felkészülve. Ezért 1960-ban a MÁV felhívására a NIKEX Külkereskedelmi Vállalat pályázatot írt ki, amelyre 16 gyár 30 különféle típussal - többségében villamos hajtásrendszerű mozdonnyal - pályázott. A pályázók között nem voltak az akkori szocialista országok gyártói. Végül a MÁV és a gyártók - a nyugatnémet Krauss-Maffei és a svéd NOHAB - megegyezése alapján 1960-ban lehetőség nyílt két különböző hajtásrendszerű, nagyteljesítményű dízelmozdony hazai vonalakon történő kipróbálására.
A NOHAB mozdonyok melletti döntést az indokolta, hogy a mozdonyba épített General Motors gyártmányú dízelmotor és a villamos hajtás szerkezetileg kiforrott volt, és azokból sok ezer darab üzemelt világszerte mozdonyokban és hajókban. Ebben az időben ezt a mozdony típust már használta a norvég és a dán vasút is. Később licenc alapján gyártották a mozdonyt Belgiumban a saját és a luxemburgi vasutak részére. A MÁV az 1961-ben kötött szerződés alapján a svéd NOHAB gyártól húsz nagy teljesítményű dízelmozdonyt rendelt. Az M61 001 pályaszámú mozdonyt 1963. június 9-én, a sorozat utolsó mozdonyát az M61 020 pályaszámú mozdonyt 1964. március 12-én helyezték üzembe.

A Co' Co' tengelyelrendezésű mozdonyba épített 1435 kW teljesítményű kétütemű, 16 hengeres, V elrendezésű dízelmotor hajtotta főgenerátor termelte villamos áram két forgóvázba épített hat villamos motort hajt. A mozdonyt a személyszállító vonatok fűtésére önműködő üzemű gőzfejlesztővel szerelték fel, mely óránként 800 kg gőzt termelt. Az M61 sorozatú mozdonyok majd négy évtizedes üzemük során a MÁV legmegbízhatóbb dízelmozdonyai voltak, melyek fénykorukban személy-, gyors- és expressz vonatokat továbbítottak szinte valamennyi fővonalon. Az M61 sorozatú mozdonyok kezdetben - a V43 sorozatú mozdonyok szállításának késedelme miatt - a Budapest - Miskolc vonalon közlekedtek és napi futási teljesítményük elérte a 800 kilométert. A mozdonysorozat selejtezése 1987-ben kezdődött a 009 pályaszámú mozdonnyal.

A MÁV számára 1929-ben készült az első Ganz-Jendrassik dízelmotorral épített motorkocsi. Az 1930-as évek közepéig a korábban benzinmotorral szállított motorkocsikba is ilyen rendszerű motorokat építettek be. Ezek az egyszerű és robosztus motorok különösen alkalmasnak bizonyultak a vasútüzem számára, gyártási jogát angol, francia, belga, holland és román gyárak is megvásárolták. A MÁV a motoros vontatás bevezetésével szétválasztotta a mellékvonalak személy és teherforgalmát, melynek eredményképpen a személyvonatok átlagsebessége 17 km/óráról 38 km/órára nőtt. Ugyanakkor a tüzelőanyag-költség a motorkocsik gőzmozdonyokénál lényegesen nagyobb hatásfoka miatt jelentősen csökkent, és kezelésük mindössze egy motorvezetőt igényelt. Egy 1931-ben végzett elemzés alapján egy 120 ülőhelyes motorkocsival továbbított vonat üzemi költsége mintegy 40%-kal volt alacsonyabb mint egy gőzmozdonnyal továbbított ugyanilyen vonaté.

A MÁV a két világháború közötti időszakban mellékvonali személyforgalmának jelentős részét 90 kW teljesítményű mechanikus hajtásrendszerű két- illetve háromtengelyes motorkocsikkal bonyolította le. Ezekből a motorkocsikból 1938-ban 122 közlekedett.

A mozdony főbb adatai:
hossza ütközők között:	18600 mm	szolgálati és tapadó tömeg:	108,66 Mp
legnagyobb magassága:	04280 mm	indító vonóerő:	21,00 Mp
legnagyobb szélessége:	03090 mm	névleges teljesítmény:	1435 kW/1950 Le
hajtott kerék átmérője:	01040 mm	legnagyobb sebesség:	105 km/ó
szélső tengelytáv:	14300 mm